A számítógép története > Számítógép - wyw.hu

Az első ismert mechanikus számológép, az abakusz, kb. 5000 éves. Eszközöket egyébként kb. 300 000 éve használ az emberiség, míg a számfogalmat vélhetően körülbelül 30 000 éve ismeri.

A homo digitalis, vagyis a modern kor embere a tér és idő szabadságát kapta meg az új évezredben. Ott áll egy forradalmian globális változás küszöbén, ami olyan változásokat generál, mely kétségkívüli hatással lesz az emberi kommunikáció jövőjére. Az emberi kommunikációt forradalmasította az egyre gyorsabb ütemben fejlődő információs technológiák (IT), amelyek segítenek legyőzni az információk áramlásának időbeli és térbeli korlátait. Az elektronizálás, a digitalizáció életünk minden területére belopózott, megváltoztatta munkánkat és szabadidőnket, olvasási, szórakozási, vásárlási, tanulási, ügyintézési és tájékozódási szokásainkat. Azaz „egyre inkább egy virtuális digitális cérnaszálon függ az életünk”. Az oldal ebbe a világba enged betekintést.

Az emberi számítógépek története a Halley üstökössel kezdõdik. Edmund Halley, Newton Principiájának kiadója és a differenciálszámítás lelkes híve, kutatásai során megoldhatatlan problémák elõ került. Amikor ki akarta számítani annak az üstökösnek a pályáját, amelyet késõbb róla neveztek el, rájött, hogy a pályát a Nap, a Szaturnusz és a Jupiter kölöcsönhatása befolyásolja. Hosszú éveken át kereste a kölcsönhatás egyszerû matematikai leírását, de végül kudarcot vallott.

A könyvtár tulajdonképpen egyidős a civilizációval, a kommunikáció második forradalmával, az írással, együtt születik meg. Egy olyan megőrző intézmény lett, ahol a megszerzett tudást rendszerezve őrzik, és tovább adják az utókornak. Már az ókorban is léteztek könyvtárak (Ninive, Egyiptom, Görögország, Róma), ahol papirusztekercseket, agyagtáblákat gyűjtöttek. Eleinte nehéz volt elválasztani a könyvtárakat a levéltáraktól, de az évek során ez is tisztázódott: a levéltárban a gazdasági és gyakorlatban használt dolgokat gyűjtötték, míg a könyvtárban a legendákat, vallási iratokat és azokat, amelyekre nem volt annyira szükség a mindennapi életben.

Neumann János, a számítógép feltalálója, aki kétségkívül a huszadik század legrangosabb elméi közé tartozott, az 1950-es évek elején azt a kérdést tette fel, hogy létrehozható-e olyan számítógép, amely szaporodni (!) képes, azaz a természet analógiájára saját magáról másolatot tud létrehozni.

Az MI-kutatás egyik úttörője elképzelhetőnek tartja a gépi tudatosságot, az érzelmekkel bíró masinákat. Ugyanakkor “számos okból, nem hiszem, hogy jelenleg közel lennénk ehhez az állapothoz” – fűzi hozzá egy idei interjúban.